Ami az új épületrészt illeti, a bővítésre alkalmas terület a tömbbelsőben található, ugyanakkor a falusias kis házak sorában keletkező foghíjon át látható és megközelíthető a terület. E hátsó oldali, önálló bejárati lehetőséget adott esetben ki is használják majd, ha a terem bérbeadására kerül sor.  A ház megfogalmazásánál a mindent eldöntő kérdés az volt, hogyan lehetséges a két nagyon eltérő jellegű beépítés határán esztétikai szempontból egészséges átvezetést biztosítani.

Sebestyén Péter igen egyszerű, frappáns megoldást választott. Az archetipikus házformát a funkció okán közel kétszeresére kellett növelni, s a tervező nem is tett kísérletet ennek álcázására olyan módon, hogy több tömegre vagy kisebb egységre bontotta. Ehelyett kihasználva az optikai csalódás adta lehetőséget, az utcafrontról hátrahúzta az új épületrészt, ami ezáltal pontosan akkora súlyt képvisel a házak sorában, mint a kicsi épületek az utcafrontra húzva. Persze ezt a telepítést a meglévő épülethez való egyszerű kapcsolódás is  generálta.

Telepítésében a hátsó udvari elhelyezkedés volt a döntő tényező. A tűztávolságok megtartása miatt a szomszéd telek felé eső oldalon pár méter széles privát kisudvar alakult ki, amiből a tavaszi zöldesítés után kellemes, hűvös pihenőhely válhat. Ezek a kis beépítési hézagok, intim átmeneti terek általában jót tesznek egy házzal, ugyanakkor az is biztos, hogy a felügyelő tanároknak száz szemmel kell majd figyelni, ha nem szeretnék, hogy a diákok által „dohányzásra kijelölt hellyé” avanzsáljon – esetleg ami még rosszabb:  az egyébként is szűkös telken belül elzárt, sosem használt, veszendőbe ment területté. De legyünk optimisták: reménykedjünk inkább nagy, komoly kamaszkori beszélgetésekben, bizalmas közlésekben akár diákok közt, akár az itt oktató-nevelő pedagógusok és mentoráltjaik közt.

Szellemes megoldásokat választottak az alkotók a bevilágítási rendszerben. A földszinti tornaterem udvari oldalán nagy ablakok, az ellenkező oldalon pedig a tetőbe metszett bevilágítók szolgálják az egyenletes megvilágítást. Délkeleti irányból a tetősíkból kiugró fémdobozokba helyezett ablakokkal az emeleti tanári zóna is megfelelő fénymennyiséget kap. Az emeleti összekötő folyosót is elegendő természetes fénnyel látják el a két oldalra néző ablaksorok.

Az épület külseje, dacára a heterogén környezetnek, jól illeszkedik a szomszédjaihoz. Az egyszerű házforma – megfelelő arányokkal – szinte elronthatatlan. Szokatlan, csokoládébarna vakolatával helyi „rozsdás zónát” teremt maga körül, amit világos fa ablakbélletek tesznek barátságosabbá. A tetőre sötétszürke palafedés került, a titáncink fémdobozokkal homogén hatást elérve. Az elszórtan elhelyezett kiugrók kortárs formába öntik a korábbi épületszárny nyolcvanas évekbeli tetőfelépítményeit.

A hiányzó kertépítészet és egyes, még befejezetlen részletek ellenére az épület magában hordozza egy nagyon jól működő kiegészítés ígéretét. A hozzáépítéssel párhuzamosan az egész komplexum funkcionális és fenntartási rendjét újragondolták. A gépészeti rendszereket egységesítve, felújítva használati szempontból mindenképpen pozitív végeredménnyel zárulhat az építkezés. A hozzáadott érték, az új funkciók, a kortárs épület pedig bérlőket idecsábítva számszerűsítve is segítheti az itt zajló oktatást, a kallódó fiatalok segítését